Díszfa

Miért nem látok még semmi életjelet azokon a fákon amiket novemberben ültettem ? Ime az első magyarázó példa. A gömbszivarfa (Catalpa bignonioides ‘Nana’) természeténél fogva kései kihajtású faj. Melegkedvelő, ezért megvárja a stabil, tartós meleg beálltát. Ezzel szemben a meggyfa (Prunus avium / Prunus cerasus) korai fakadású – ősidők óta a gyors tavaszi kihajtás és virágzás jellemzi, hogy még a nyári nagy meleg előtt teremjen.

A gömbszivarfa tudatosan „késik”: ez a túlélési stratégiája. Ha korán hajtana ki, egy hirtelen visszatérő áprilisi fagy elvihetné a friss hajtásokat. A rügyei ezért „alszanak tovább”, míg a talaj és a levegő hőmérséklete tartósan melegre nem fordul.

Minden növénynek van egy hőösszeg-igénye a rügyfakadás elindításához – azaz csak akkor indul be a fejlődés, ha elég „meleg órát” gyűjtött össze a fa.A meggyfáé alacsony → korábban fakad. A gömbszivarfáé magasabb → tovább alszik. A meggyfák mérsékelt övi fajok → a korai tavaszhoz alkalmazkodtak. A gömbszivarfa melegkedvelő amerikai eredetű, ahol később indul a növekedési szezon → ott a kései fakadás előny.

Még az egymáshoz közel ültetett, azonos viszonyok között élő fák is különböző időpontban indulnak fejlődésnek.

Ezt azért írom mert már sokan érdeklődök hogy mikor fog kihajtani az ősszel tőlem vásárolt pekándió, selyemmirtusz, gránátalma, kakiszilva stb.. Április 10-e – 20-a körüli napokban többen jöttetek venni új fát, mert már eldöntötték hogy ha eddig nem hajtott akkor biztos „beteg” és hogy ne legyen évvesztés, időben lépünk és bepótljuk. Erre semmi szükség, türelemre viszont annál több.

Itt a második példa amit bemutatok hogy ha nem fakad még, az nem baj – jön az ő ideje is, csak kicsit ráérősebb típus.

A gömb virágos kőris (Fraxinus ornus ‘Mecsek’) korábban hajt ki tavasszal, mert alacsonyabb hőösszeg is elegenőd neki. A kőrisek, különösen a virágos kőris, gyorsabban reagálnak a tavaszi felmelegedésre. A gömbakác ezzel szemben későn kihajtó fafaj, amely a lombfakadáshoz magasabb hőösszeget igényel. Az akác fajok általában akkor kezdenek hajtani, amikor már viszonylag stabil, melegebb időszak alakult ki – ez lehet akár április vége, május eleje is.

A különböző ültetési időpontból fakadóan ugyanazon fajta fák különböző időben hajtanak ki. Amikor egy fát elültetsz, az első prioritása nem a lombfakadás, hanem az, hogy új gyökereket fejlesszen a megváltozott környezethez. A szabadgyökeres fák gyökérrendszere ültetéskor sérül, így az első szezonban a fa „csak” gyökeresedni akar.  Ilyenkor a növény késlelteti a rügyfakadást, azokhoz a fákhoz képest mint amik már egy vagy kettő éve lettek ültetve, hogy ne kelljen a leveleken keresztül túl sok vizet párologtatnia, amit még nem tud kellőképp pótolni.

Az 1 éve ültetett fa már átvészelte ezt a stresszt, de még mindig lassabban hajt ki. A 2 éve ültetett fa viszont már megerősödött, jól beállt, nagyobb gyökértömeget fejlesztett, és biztonságosan indulhat a levélzet kihajtása. A levelek kibomlásával a fa párologtatni kezd, amit csak akkor enged meg magának, ha a vízellátás biztosított.

A fiatalabb, frissen ültetett fa még nem tud elég vizet felvenni – ezért késlelteti a hajtások fejlődését. Ne bolygasd feleslegesen a gyökérzónát. Ne áss körülötte, ne ültess közvetlenül mellé más növényt.

Ültettél egy lombos fát, és öntözőrendszer telepítésén gondolkodsz? Esetleg a füves területbe került a fa, ahol szórófejes öntözés működik? Ha igen, érdemes átgondolnod a fa helyét és az öntözési módot, hogy elkerüld a törzs és a kéreg károsodását. A fák egészségének megőrzése érdekében a megfelelő vízkezelés kulcsfontosságú! Ha egy lombhullató fa törzsét folyamatosan víz éri, az több élettani kárt is okozhat, különösen, ha ez hosszú időn keresztül történik, például öntözőrendszer vízpermetének hatására. A védekezés érdekében fontos, hogy a lombhullató fák törzsét ne érje közvetlen öntözővíz, és gondoskodjunk a megfelelő vízelvezetésről a talajban.

1. Kéreg károsodása

Ok: A folyamatos nedvesség áztatja a fa kérgét, ami a kéreg sejtjeinek elhalását idézheti elő. Sejtkárosodás a nedvességtől: A fa kérge vízhatlan rétegekkel és sejtszerkezettel védi az alatta lévő élő szöveteket. Ha a kérget tartósan víz éri, a következők történhetnek: Hidratációs stressz: A túlzott nedvesség felpuhítja a sejtfalakat, ami a kéreg mechanikai stabilitásának csökkenéséhez vezet. Anaerob környezet kialakulása: A vízzel telített környezet oxigénhiányt eredményez, amely gátolja a sejtek normális anyagcseréjét és elhalást idéz elő.

Következmény – Mechanikai és biológiai védelem gyengülése

A sérült kéreg nem képes megakadályozni a kórokozók (gombák, baktériumok) behatolását a fába. Ez gyengíti a növény immunitását, és sérülékenyebbé teszi azt a környezeti tényezőkkel és fertőzésekkel szemben. A felpuhult, repedezett kéreg önmagában is szövetpusztuláshoz vezethet, amely akár a szállítószövetek (háncs) károsodását is előidézhet. A nedves kéreg könnyen felpuhul, berepedhet, vagy lehámlik, ami gyengíti a fa természetes védelmét a kórokozókkal szemben.

2. Gombás és bakteriális fertőzések

Ok: A folyamatosan nedves környezet ideális táptalajt jelent számos gomba- és baktériumfaj számára.

A folyamatosan nedves kéreg ideális környezetet biztosít különböző kórokozóknak: A víz és a magas páratartalom serkenti a gombaspórák csírázását. Gyakori példák a kéregfoltosodást okozó fajok, mint a Botryosphaeria vagy Phytophthora. Baktériumok: A nedvesség megkönnyíti a baktériumok, például a Pseudomonas vagy az Erwinia fajok szaporodását és behatolását a kéreg alatti élő szövetekbe.

Következmény – Elváltozások és szövetpusztulás A kórokozók fertőzése kéregfoltosodáshoz, rothadáshoz vagy rákos elváltozásokhoz vezet. Ezek a fertőzések akadályozzák a víz- és tápanyagáramlást a fában, csökkentve a növény vitalitását és növekedését. A fertőzött részek gyakran elhalnak, ami másodlagos kártevők (pl. rovarok) megtelepedését is elősegítheti. Következmény: A fa törzse fertőződik, ami a kéreg alatt lévő élő szövetek károsodását okozza. Gyakoriak a kéregfoltosodást, rothadást vagy rákos elváltozásokat előidéző kórokozók.

3. Hőmérséklet-változás okozta károsodás: A nedvesség hőmérséklet-ingadozások esetén gyorsabban lehűl vagy felmelegszik, ami repedéseket okozhat a kéregben. Az állandó nedves törzs nagyobb hőmérsékleti stresszt okozhat, különösen hideg időben, amikor a víz megfagyhat a kéreg repedéseiben.

4. Kéreg alatti oxigénhiány: A vízzel áztatott kéreg alatti sejtekhez kevesebb oxigén jut, ami szövetpusztulást okoz. A fa szállítórendszere, azaz a háncsrész károsodhat, ami a víz- és tápanyagellátást akadályozza.

Fa gyökérzetének indirekt károsodása: Ha a víz folyamatosan a törzs köré kerül, akkor a talaj túlzottan átnedvesedik. Az oxigénhiányos talajban a gyökerek fulladoznak, ami a gyökérrothadást és a fa vitalitásának csökkenését eredményezheti.

Megelőzés: Az öntözőrendszer szórófejeit úgy kell beállítani, hogy ne érjék a fa törzsét. A fa körüli talajtakaró (például mulcs) segíthet a nedvesség megtartásában anélkül, hogy túlzottan vízzel áztatná a törzset. A fa törzsén keletkező sérüléseket időben fel kell ismerni és kezelni. A tartós vízterhelés tehát mind a kéreg mechanikai, mind biológiai védelmét károsítja