Miért nem dől ki az indián banán és a pekándió, amikor más hagyományos gyümölcsfák kiszáradnak? Miért nő olyan mélyre az indián banán és a pekándió gyökere, míg más növények, mint a füge vagy a gránátalma, inkább a talaj felszínén terjeszkednek?”
Az indián banán és a pekándió gyökere mélyre hatol. A füge és a gránátalma gyökere szétterül a talajfelszín közelében.–
Mindegyik alkalmazkodott a saját élőhelyéhez. A különbség genetikai és élettani eredetű. Az indián banán (Asimina triloba) és a pekándió (Carya illinoinensis) Észak-Amerika mélyrétegű, erdős vidékeiről származik. Ott a víz nem a felszínen, hanem mélyen a talajban található. Ezért ezek a fák erőteljes karógyökeret fejlesztettek, hogy elérjék a mélyebb vízrétegeket.
Ez a gyökér nemcsak vizet szerez, hanem stabilan lehorgonyozza a fát, erős viharban sem dől ki. A gránátalma és a füge ezzel szemben mediterrán, sekély talajú vidékeken fejlődött. Ott a víz a felszín közelében van, így sűrű, bolyhos gyökérzetet alakítottak ki, hogy az esőt gyorsan felszívják.
Ha szeretnéd te is kipróbálni ezeket a különleges, egzotikus, mégis hazánkban is sikerrel nevelhető növényeket, gyere el a szegedi Abéliáskertbe! Nálam indián banán, pekándió, gránátalma és füge csemetéket is találsz.
Mind egészséges, termőképes növények, amikkel te is megteremtheted a saját édenkertedet
Vízparti élőhelyről származik a növény. A papau fák elképesztő túlélési stratégiával rendelkeznek. 15 éves ültetvényben ahol a fákat csak az ültetés évében öntözték minden évben rendszeresen teremnek a fák. Nem vízparton van a terület. Nincs a közelében folyó vagy patak, hegyen van fent. Az ültetés éve után nem volt öntözés, csak a természtes csapadék, és kiválóan teremnek a fák agyagos jó víztartó képességű talajon.
A hatalmas karógyökér-rendszer Az indián banán nem véletlenül nehezen átültethető: már egészen fiatalon egy nagyon erős, függőlegesen lefelé törekvő karógyökeret növeszt. Egy idős fa gyökérzete képes 2-3 méter mélyre (vagy akár mélyebbre) is lehatolni, ahol a talaj még a legnagyobb aszály idején is hűvös és nyirkos marad. Míg a fű vagy a kisebb cserjék kiszáradnak a felszínen, az indián banán a mélyről felveszi a vizet.
Ez a fa rendkívül lassan nő az első években (évente alig pár centit). Ez a lassúság a túlélés záloga: a növény minden energiáját a gyökérzet kiépítésére és a szövetek megerősítésére fordítja. Egy beállt, felnőtt fa már nagyon hatékonyan gazdálkodik a vízzel, és a nagy, húsos levelei ellenére is képes szabályozni a párologtatását.
Mivel az indián banán őshazájában is ártéri erdőkben él, a gyökerei ösztönösen megkeresik a talajvizet. Ha a fád egyszer „leért” a nedvesebb rétegekig, onnantól kezdve a felszíni locsolás már csak „extra kényeztetés” számára. A fák alatt ott marad a saját levelük, vagy be van füvesedve/gyomosodva a tövük, az jelentősen csökkenti a talaj párolgását és hőmérsékletét. Az indián banán imádja, ha a „lába” hűvösben van, még ha a „feje” a tűző napon is aszalódik.
Arra figylej hogy az első években 8 3-4 év)ne száradjon ki a talaj a fa körül. Ha a talaj csontszárazra sül, a növény fejlődése megáll, a levelei lekonyulnak és elszáradnak. Egy idősebb fa már mélyebbre ereszti a karógyökerét, így jobban átvészeli a szárazabb heteket. Extra száraz nyarakon a bőséges és jó minőségű terméshez ilyenkor szüksége van öntözésre ha a talajod homokos vagyolyan szerkezetű ami nem tartja meg jól a nedvességet. Magyarországon a forró, aszályos nyarakon lazább szrkezetű talajok esetén inkább locsolj ha azt akarod, hogy a gyümölcsök ne hulljanak le idő előtt.
