Kivi lugas támrendszere T-alakú. A kiviültetvények egyik leggyakrabban használt rendszere, amely biztosítja a növény megfelelő fényellátását, légmozgását és a termés teherbírását. Oszloptávolság: 5–6 méter, magassága: 2,2–2,5 méter. Akácfa, vasbeton vagy fém anyagokból. Az oszlopokat legalább 60–80 cm mélyre kell ásni, hogy vízszintes vezetőkarokat (T-alak kialakítása) az oszlop tetején keresztirányban. 1,5–2 méter hosszú vízszintes karokat érdemes készíteni..
A kivi lugas támrendszere lehet fa- vagy fémrudakból, és erős csavarokkal kell rögzíteni a huzalozást. A felső huzalozás a termőhajtások rögzítéséhez készül. A főhuzal az oszlopok tetején, középen fut végig, oldalsó huzalok a keresztirányú karok két végére kell feszíteni egy-egy acélhuzalt (pl. 2–3 mm vastag horganyzott huzal). Oldalsó huzalok közötti távolság kb. 50 70 cm. Az elültetett egy éves kivi palánta jó gondozás mellett tavaszi ültetés esetén őszre elérheti a 2 m-es magasságot.
A kivi növény számára az a legjobb, ha egy erős központi törzsre neveljük, amely a főhuzalig nő. A főhuzalhoz érve két oldalra el kell vezetni, és rögzíteni kell a vízszintes huzalokon. Az éves termőhajtásokat az oldalsó vízszintes karokra kell leívelve rögzíteni, mert így egyenletesebb lesz a termés. A huzalokat évente ellenőrizni kell, nehogy elrozsdásodjanak vagy meglazuljanak. A kivi lugas támrendszere jobb ha erős széltől védett, ezért ajánlott beton alapú oszlopokat használni. Ez a rendszer nagy terméshozamot biztosít, miközben a növény könnyebben metszhető és szellősebb marad.
Metszéssel bőséges termésünk lesz. A másodéves hajtások fenntartásával maximalizáljuk a virágzást és a gyümölcskötést. Javítja a szellőzést és csökkenti a betegségek kockázatát. A kivifa áttekinthetőbb és kezelhetőbb, megkönnyíti a szüretelést is ha van rendszeres metszés.
A kivi (Actinidia deliciosa) termesztése során a T-alakú kivi lugas támrendszer alkalmazása az 1970-es évektől vált elterjedtté, különösen Új-Zélandon, ahol a kivi termesztése jelentős gazdasági ágazattá fejlődött. Ezt a módszert azért vezették be, mert lehetővé tette a növények jobb fényellátását, szellőzését és a termés könnyebb hozzáférhetőségét, ami növelte a hozamot és javította a gyümölcs minőségét.
A T-alakú támrendszer előtt a kivifa gyakran hagyományos házikerti lugas formában nőtt, ahol a növényeket pergolákra vagy más támasztékokra futtatták fel. Ez a módszer bár természetesebb megjelenést kölcsönzött a kivi növény számára, de kevésbé volt hatékony a termés mennyisége és minősége szempontjából, mivel a sűrű lombkorona korlátozta a fény bejutását és a légáramlást. Házikertekben esztétikai szempontok miatt ma is a hagyományos kivi lugast a leggyakoribb mert itt nem a termés maximalizálása, a növények hajszolása és a profit a fő szempont.
Az új-zélandi termelők innovatív megközelítései és a kivi iránti növekvő nemzetközi kereslet ösztönözték a hatékonyabb termesztési technikák kidolgozását, amelyek közül a T-alakú támrendszer bizonyult a legsikeresebbnek. Azóta ez a kivi támrendszer világszerte elterjedt a termesztésében, mivel optimalizálja a növény növekedését és a gyümölcsök fejlődését, hozzájárulva a magasabb terméshozamhoz és a jobb gyümölcsminőséghez.
