1. Magas sókoncentráció (Kémiai stressz)
A szikes talaj legfőbb jellemzője a vízben oldható sók (például nátrium-klorid vagy nátrium-karbonát) feldúsulása.
A hatás: Ez ozmotikus stresszt okoz, azaz a növény nehezebben veszi fel a vizet a talajból, még ha az nedves is.
Növényi válasz: A jujuba és a gránátalma azért bajnokok itt, mert fiziológiailag képesek kezelni a sejtszintű sóterhelést. Ezzel szemben a kivi és az indián banán „sómérgezést” kap: a levelek széle megég, a növény pedig elpusztul, mert nem rendelkezik védekező mechanizmussal a sóval szemben.
2. Kedvezőtlen, kötött talajszerkezet (Fizikai gát)
A szikesedés során a talajkolloidok szétesnek, a talaj szerkezete tömörödik, „szalonnássá” válik.
A hatás: Nedvesen ragacsos és levegőtlen, szárazon pedig kőkeményre repedezik.
Növényi válasz: A füge és a gránátalma azért bírja, mert gyökérzetük képes áthatolni a kemény rétegeken és elviselik az időszakos oxigénhiányt. A pekándió és a datolyaszilva csak akkor marad meg itt, ha a talaj mélyebb rétegei lazábbak. Az indián banán gyökere viszont ebben a közegben megfullad (levegőtlenség), és fizikai ellenállásba ütközik a növekedése során.
3. Tápanyag-blokkolódás (Élettani akadály)
Bár a kérdésben semleges talaj szerepel, a szikesedés folyamata gyakran jár együtt a talajoldat egyensúlyának felborulásával, ami gátolja bizonyos elemek felvételét.
A hatás: Még ha van is tápanyag a talajban, a növény nem tudja felvenni (pl. vas- vagy foszforhiány léphet fel).
Növényi válasz: A kanadai fanyarka ezért kockázatos: érzékeny a tápanyag-egyensúlyra, és ilyen közegben sárgulni kezd. A fekete berkenye bár szívós, a terméshozama azért csökken le, mert az energiáját a stresszkezelésre (túlélésre) fordítja a bőséges termés helyett.
4. Kiszámíthatatlan vízgazdálkodás (Pangó víz vs. Szárazság)
A szikes talaj vízáteresztő képessége csapnivaló.
A hatás: Eső után a víz megáll a felszínen (pangó víz), ami gyökérrothadáshoz vezet, nyáron viszont a tömörödöttség miatt a mélyebb rétegekbe nem jut el a nedvesség.
Növényi válasz: A datolyaszilva itt vérzik el leggyakrabban a pangó víz miatt. A jujuba viszont a sivatagi körülményekhez szokott gyökereivel a legdurvább szárazságot is túléli, amit a szikes talaj nyáron produkál.
Mit tehetünk a talaj javítása érdekében?
. Szerves anyagok (A szerkezet javítására)
A kémiai javítás önmagában kevés; a talajnak „életre” és levegőre van szüksége.
Érett istállótrágya: A legjobb választás. Nemcsak tápanyagot ad, hanem a benne lévő szerves savak segítenek a sók semlegesítésében és lazítják a kötött szerkezetet.
Savanyú (litván) tőzeg: Az ültetőgödörbe keverve csökkenti a pH-t és javítja a víztartó képességet a kényesebb növények (pl. datolyaszilva) számára.
Komposzt: Növeli a talaj életközösségét, ami segít a tömörödés ellen.
3. Fizikai javítás (A vízelvezetésért)
Mivel a szikes talaj hajlamos a levegőtlenségre, a drasztikus lazítás elkerülhetetlen.
Folyami homok vagy apró kavics: A kötött, szalonnás talajhoz keverve fizikai úton akadályozza meg az újra-tömörödést.
