A fa látszólag nem csinál semmit, miközben a környezetében már minden zöldell.
Gyökér-prioritás:
A gömbkőris (különösen a frissen ültetett) rendkívül óvatos. Ha a gyökérzete a kitermelés vagy az ültetés során megsérült, a fa „döntést hoz”: nem küldi a maradék energiáját a levelek növesztésére, mert a levelek párologtatnak. Ha nincs elég hajszálgyökér, a levelek kiszárítanák a fát. Ezért hetekig (vagy akár egy-két hónapig is) csak a föld alatt dolgozik, hajszálgyökereket növeszt, és csak akkor „pattintja” a rügyeket, ha a vízellátás már biztosított.
Hőigény: A kőris a keményfák közé tartozik, sűrűbb a szövete és lassabb a nedvességkeringése, mint például egy nyírfának vagy fűzfának. Ezért lassabban „melegszik be” a rendszere tavasszal.
2. A szunnyadó állapot (Mélynyugalmi fázis elnyújtása): A szunnyadás egy olyan állapot, amikor a fa életfunkciói a minimumra csökkennek, hogy megvédjék az élőszövetet a kiszáradástól vagy a fagytól.
Miért marad szunnyadóban? Ha az ültetés utáni tavasszal a fa azt érzékeli, hogy a talaj még túl hideg, vagy nem kap elég vizet, egyszerűen nem ad parancsot a rügyeknek a nyitásra. Olyan ez, mintha a fa „kivárna” egy biztosabb időjárást.
A tartalékolás: A fa a törzsében tárolt szénhidrátokból él ilyenkor. Addig maradhat ebben az állapotban, amíg a nedvességtartalma (a sejtjeiben lévő víz) kritikus szint alá nem süllyed.
Hogyan ellenőrizheted, hogy él-e a „lusta” fa? Mivel a rügyek ilyenkor gyakran feketék, száraznak tűnhetnek, de ez csalóka. Végezd el a karcolási tesztet:
Keress egy vékonyabb ágat a koronán. A körmöddel vagy egy éles késsel pici helyen (1-2 mm) kapard meg a kérget. Ha alatta élénkzöld és nedves: A fa él, csak szunnyad (lusta). Folyamatos öntözésre van szüksége, és előbb-utóbb ki fog hajtani. Ha barna és száraz: Akkor az az ágrész elhalt. Ilyenkor érdemes lejjebb is ellenőrizni, a törzs felé.
Összegezve: A frissen ültetett, még nem hajtó fád valószínűleg nem beteg, csak a gyökérépítésre koncentrál, és megvárja a tartósabb meleget, mielőtt kockáztatna a levelekkel.
