Szeged környéke és Csongrád-Csanád vármegye az ország egyik legjelentősebb szikes területe. A szikesedés itt elsősorban az egykori ártereken, a Tisza és a Maros menti mélyedésekben, valamint a Duna–Tisza közi homokhátság peremén jellemző.
Szeged környéke és Csongrád-Csanád vármegye (Kiemelten)
Szeged közvetlen környezetében a legtipikusabb szikesek a várostól északra és északnyugatra találhatók:
Szegedi Fehér-tó: A tó környéke és a környező legelők klasszikus szikes puszták.
Szatymaz, Zsombó és Forráskút: Ezen települések környékén a homokhátság és a völgyek találkozásánál gyakori a „vakszikes” folt.
Balástya és Kistelek: A kisteleki Müller-szék és környéke híres szikes
tórendszer.
Makó és Apátfalva térsége: A Maros menti öntéstalajok között felbukkanó szikes laposok.
Hódmezővásárhely környéke: Itt találhatóak az ország egyik legnagyobb kiterjedésű, összefüggő szikes legelői (pl. a pusztaföldvári irány).
2. Szomszédos megyék szikes régiói
Bács-Kiskun: A Kiskunság szikes tavai (Kiskunsági Nemzeti Park), Bugac, Kiskunmajsa és a Duna-völgy szikes rétjei (pl. Apaj-puszta térsége).
Békés: A Körös-Maros köze, különösen Szarvas, Mezőtúr és
Dévaványa környéke (pl. Réhelyi-szikesek). Itt a kötött, agyagos szikesek dominálnak.
Jász-Nagykun-Szolnok: A Hortobágy széle, a Nagykunság (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve). Ez az ország „szikes központja”.
Baranya: Ebben a megyében a legkisebb a szikesedés a domborzati viszonyok miatt, de a Dráva-sík bizonyos mélyebb fekvésű pontjain előfordulhatnak sósabb foltok, bár ez nem jellemző.
