Milyen éghajlati adottságok teszik lehetővé hazánkban is mediterrán jellegű, mérsékelt égövi és szubtrópusi gyümölcstermők ültetését?

„Nem kell vakon kísérletezned a kertedben! Én már megtaláltam azokat a növényeket, amelyek itt valóban jól érzik magukat.

Magyarországon több éghajlati tényező is hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos mediterrán jellegű gyümölcsfák, mint a füge, gránátalma, jujuba, datolyaszilva, és egzotikus mérsékelt égővi  indián banán (pawpaw) vagy szubtópusi (kivi) sikeresen termeszthetők legyenek.

Mérsékelt kontinentális éghajlat – hosszú, meleg nyarak

A nyári időszak hosszú és kellően meleg, amely elősegíti a mediterrán növények megfelelő növekedését és termésképzését. A 30-35°C közötti csúcshőmérsékletek ideálisak a gyümölcsök beéréséhez. A sok napfény elősegíti a megfelelő cukortartalom kialakulását, különösen a füge, gránátalma és datolyaszilva esetében.

Enyhe telek a déli országrészben és védett területeken Magyarország déli  régióiban  Dél-Alföld, Villányi-hegység, Mecsek ) Balaton-felvidék a telek enyhébbek, a fagyos napok száma kevesebb. A Tisza és a Duna menti területek, valamint a Balaton környéke kedvező mikroklímát biztosítanak, amely csökkenti a fagyveszélyt.

Csapadékeloszlás és talajadottságok A mediterrán jellegű gyümölcsök többsége viszonylag szárazságtűrő, így a magyarországi csapadékviszonyok megfelelőek lehetnek számukra. A homokos, jó vízáteresztő talajok különösen kedveznek a füge, gránátalma, kínai datolya és indián banán fejlődésének. A jó vízellátottságú, tápanyagban gazdag talajok (pl. lösz, humuszos vályogtalaj) előnyösek a kivi és datolyaszilva számára.

Mikroklimatikus adottságok – védett fekvések előnye Domboldalak, déli lejtők és védett kertek ideális mikroklímát biztosítanak. Szélvédett, déli tájolású falak mellett a füge, gránátalma és datolyaszilva még hűvösebb éghajlaton is sikeresen termeszthető. Fagyveszélyes mélyedések, völgyek kerülendők, mert itt a hideg levegő összegyűlhet.

 Az utóbbi évek enyhe telei és klímaváltozás hatása  Magyarország téli hőmérséklete enyhült, ami kedvez a mediterrán jellegű növények termesztésének. Korábban fagyérzékenyebb növények (pl. kivi, datolyaszilva, gránátalma) is egyre több helyen megmaradnak fagyvédelem nélkül. Az átlaghőmérséklet emelkedése hosszabb vegetációs időszakot eredményez, ami segíti ezeknek a gyümölcsfáknak a beérését.

Magyarország déli és védett fekvésű területein a mediterrán jellegű gyümölcsfák sikeresen termeszthetők, főként a hosszú, meleg nyárnak, az enyhe teleknek és a megfelelő talajviszonyoknak köszönhetően. A megfelelő fajtaválasztás és a fagyvédelem kulcsfontosságú a biztos terméshozam érdekében.

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon ritkán fordultak elő olyan hosszú és intenzív fagyos időszakok, amelyek jelentős mértékben csökkentették volna a kártevők populációját. A kártevők és gombás betegségek hatékony visszaszorításához szükséges hőmérsékleti feltételek (-12°C és -20°C közötti tartós hideg) hosszabb időn keresztül nem voltak jellemzőek. Extrém hideg időszakok előfordulása egyre ritkábbá válik, ami kedvez a kártevők áttelelésének és szaporodásának a hagyományosnak nevezhető gyümölcsfáinkon. A mediterrán jellegű, a mérsékelt égövi és szubtrópusi gyümölcsfákon hazánkban szerencsére egyenlőre nincsenek vagy alig észlelhetők kártételek.

Magyarország nem meleg mérsékelt égövben, hanem a mérsékelt égövön belül a mérsékelt kontinentális éghajlati övben helyezkedik el. Nem tekinthető tipikusan meleg mérsékelt vagy mediterrán éghajlatúnak.

Dél-Dunántúlon, a Balaton-felvidéken és a Dél-Alföldön találhatók szubmediterrán hatású területek. Ezeken a vidékeken a hosszabb tenyészidő és az enyhébb telek miatt több melegkedvelő növény (pl. mandula, füge, gránátalma, szőlő) is sikeresen termeszthető. pl. Villány, Szeged környéke melegebb régió, közel állnak a szubmediterrán klímához.

Zala és Somogy megye egyes részei, a Balatontól délre érződik a szubmediterrán hatás, főként a csapadék és az enyhébb telek miatt. Balaton-felvidéken és a Káli-medencében a tó mérséklő hatása miatt a téli fagyok kevésbé erősek, és a hosszú, meleg nyár kedvez a szőlőtermesztésnek. Szegeden és a Dél-Alföld egyes részein a száraz, forró nyarak és az enyhébb telek miatt szintén megjelenik a szubmediterrán hatás.

Északi rész (pl. Északi-középhegység, Felvidék közelében) hűvös mérsékelt (kontinentális) éghajlat. Hidegebb telek, több csapadék, rövidebb nyarak, nagyobb fagyveszély a völgyekben. Gyakoribbak a késő tavaszi fagyok. Déli rész (pl. Dél-Alföld, Villányi-hegység, Mecsek környéke) melegebb mérsékelt (szubkontinentális) éghajlat. Melegebb, szárazabb nyarak. Enyhébb telek, hosszabb tenyészidőszak. Kedvezőbb a mediterrán jellegű növények termesztésére. Pécs, siklós, Mohács,

Talajtípusok mediterrán jellegű gyümölcsfáknak és örökzöld sövényeknek

Miért éppen mediterrán jellegű és egzotikus mérsékelt égővi vagy szubtópusi gyümölcsfák, örökzöld sövények?
Az Abéliáskertben ezek nem csak divatból kaphatók – hanem mert nálunk tényleg jól érzik magukat! Nem a növényt kell a kerthez igazítani, hanem a kertedhez kell megtalálni az ideális növényt! Ebben segítek neked.

Szeged környékén, Csongrád-Csanád megyében a talajtípusok változatosak. Legnagyobb területen a csernozjom (mezőségi) talajok találhatók, ami a legértékesebb. Tápanyagban gazdag, mélyrétegű. Rendkívül termékenyek, magas a humusztartalmúak, és kiválóan alkalmasak mediterrán jellegű gyümölcsfák és a legdivatosabb örökzöld sövények telepítésre. Szentes,  Csongrád, Mindszent, Hódmezővásárhely, Algyő, Tápé, Szőreg, Kübekháza

A csernozjom talaj kiváló víz- és tápanyagtartó képességgel rendelkezik, ami ideálissá teszi gyümölcsfák (pl. kivi, gránátalma, datolyaszilva, füge, kínai datolya, indián banán), valamint örökzöld sövények (pl. leyland ciprus, babérmeggy, korallberkenye) telepítésére.

Előfordulnak réti öntés talajok is a folyók árterületein alakultak ki, valamint a Duna-Tisza közi meszes homoktalajok, homokos-agyagos vályog talajok. A legjobb talaj a homokos-agyagos vályog, mivel kiválóan szabályozza a vízelosztást és tápanyagellátást (Mórahalom, Zákányszék, Ruzsa, Szőreg, Deszk, Makó, Klárafalva, Ferencszállás környéke). Itt mindenfajta mediterrán jellegű gyümölcsfa  kiváló eredménnyel fog fejlődni(kivi, gránátalma, füge, datolyaszilva, jujuba, papau) és a legnépszerűbb örökzöld sövény növények ( leylandii ciprus, korallberkenye és babérmeggy) is.

Újszeged és Szőreg a Tisza öntéstalaján fekszik, amely jellemzően agyagos vályog. Gyümölcsfák (pl. kivi, gránátalma, füge, datolyaszilva, kínai datolya, indián banán) Jó tápanyagellátottság miatt kedvező, de az agyagos szerkezet miatt a vízelvezetést érdemes javítani (például szerves anyagokkal, komposzttal, homokkal lazítani) A pangó vizet nem tűrő fajoknál (pl. gránátalma, jujuba) a kert magasabban fekvő részére, vagy kissé megemelt dombágyásba ültetni.

A most legnépszerűbb örökzöld sövények (pl. leyland-ciprus, babérmeggy, korallberkenye) számára az agyagos vályog előnyös , mert jól tartja a vizet.

Az egyre ritkábban előforduló nagy esőzés után  a talaj a gyökerek körül tovább megtartja nedvességet.  A talaj lazítása (pl. homok vagy szerves anyagok bekeverésével) segít a jó fejlődésben. A másik fontos feladat ilyen helyen, a terep lejtésének a kialakítása akként, hogy a többlet víz ne a gránátalma vagy a jujuba fa gyökereinél gyűljön össze.

Csongrád-Csanád megyében tisztán homokos Ásotthalom, Mórahalom, Zákányszék, Ruzsa, Öttömös, Pusztamérges, Bordány, Domaszék, Szatymaz egyes részei, Kelebia és Balotaszállás térsége. Homokos talajon az örökzöld sövények közül a leyland ciprus és a babérmeggy jól fejlődik, de öntözést és tápanyagpótlást igényelnek. A korallberkenye is ültethető öntözés és megfelelő trágyázás mellett. A korallberkenye érzékenyebb a talajszárazságra, amit mulcsolással mérsékelhetünk, illetve nem kedveli a tápanyagszegény környezetet amit rendszeres tápanyag utánpótlással orvosolhatunk.

Jó minőségű csernozjom talajok esetében: 40-80 cm mélységig humuszos, termékeny réteg található. Agyagos, kötött talajok (pl. réti agyagtalajok, kötött löszös talajok) esetén a humuszos réteg 30-50 cm mélységig terjed. Homokos-agyagos vályogtalajok: általában 20-40 cm humuszos réteggel rendelkeznek, alatta tömörödöttebb, vízáteresztőbb réteg található.Öntéstalajok (Tisza menti területeken): változó mélységűek, de sok helyen 40-60 cm mély humuszos réteg alakul ki. A pontos talajmélység és minőség helyenként eltérhet, így érdemes helyszíni talajvizsgálatot végezni, ha pontos adatokat szeretnél a saját földterületedről.

A házikert talajának humusztartalmát többféle módszerrel is növelheted, megőrizheted és javíthatod. A humusz gazdagítja a talajt, javítja a szerkezetét, fokozza a vízmegtartó képességét és tápanyagokkal látja el a növényeket.

A talaj humusztartalmának növelése szempontjából az egyik legfontosabb tényező a szerves anyag utánpótlása. Ezt a következőkkel érheted el:  Saját készítésű komposzt hozzáadása minden évben. A konyhai növényi hulladék, lehullott levelek, lenyírt fű és egyéb növényi maradványok kiváló alapanyagot biztosítanak. Trágya: Istállótrágya (marha-, ló-, csirke-, juhtrágya) használata ősszel vagy kora tavasszal. Érdemes érlelt trágyát alkalmazni.  A mulcsozás segít megőrizni a talajnedvességet, csökkenti az eróziót, és bomlás során humuszt képez (fakéreg, szalma, széna, aprított fakéreg, falevél, Fűnyesedék, komposztált faforgács).


A mediterrán jellegű gyümölcsök közül a füge, gránátalma, jujuba és datolyaszilva kifejezetten jól alkalmazkodik a homokos környezethez.

A kivi és papau is ültethető, de fokozottabb vízellátást és tápanyag utánpótlást igényelnek. Komposzttal, trágyával és mulcsozással a talaj vízmegtartó képessége javítható, így ezek a növények sikeresen termeszthetők homokos talajon is! Papau (Asimina triloba)Mérsékelt égövi gyümölcs, nem mediterrán. Kivi (Actinidia deliciosa)Szubtrópusi, óceáni éghajlatot kedvelő növény, amely magas páratartalmat és enyhébb teleket igényel. Nem szárazságtűrő, ezért nem tekinthető mediterránnak

A homokos talajokon nagyobb a fagyveszély a gyümölcsfa gyökérzónájában, mint a kötöttebb talajokon (agyagos vagy vályogos talajokban

A homokos talaj gyorsabban hűl le és melegszik fel, mert kisebb a hőkapacitása, vagyis kevesebb hőt képes tárolni, mint az agyagos vagy humuszos talajok. A kötött (agyagos, vályogos) talaj több vizet és szerves anyagot tartalmaz, amelyek jobban megtartják a nappali hőt, így lassabban hűl le éjszaka.

A víz hőtároló közegként működik: minél több víz van egy talajban, annál lassabban hűl ki. A homokos talajok vízáteresztőek, gyorsan kiszáradnak, emiatt kevesebb víz áll rendelkezésre a hőmérséklet stabilizálására. Az agyagos és vályogos talajok több vizet képesek megkötni, így éjszaka lassabban adják le a hőt, ami mérsékli a fagyveszélyt.

A homokos talajokban több a levegő, mert a szemcsék közötti tér nagyobb. A levegő viszont rossz hővezető, így a nappali felmelegedés nem hatol mélyre. A kötött talajokban kevesebb a levegő, a pórusokat víz és szerves anyag tölti ki, amely jobb hővezető, ezért a nappali hő hosszabb ideig megmarad a talajban.

A homokos talaj nappal gyorsan felmelegszik, de éjszaka gyorsan kisugározza a hőt, így a hőmérséklet gyorsan csökken. A kötött talajoknál a hőleadás lassabb, mert az agyagos szemcsék, a víz és a szerves anyagok lassabban engedik ki a hőt a környezetbe.

Homokos talajon a gyökérzóna védelme érdekében: Téli mulcsozás (szalma, fakéreg, komposzt) Öntözés fagyos idő előtt (nedves talaj lassabban hűl ki) Takarás vagy fóliahasználat fiatal fák tövénél

Ezekkel a módszerekkel a homokos talajokon is mérsékelhető a fagyveszély és jobb telelést biztosíthatunk a gyümölcsfák számára.

Ha szeretnél hasonló tartalmakat olvasni akkor iratkozz fel a hírlevélre és kövess a Facebookon.

Szikes talajra milyen gyümölcstermő növényt ültessünk?

A szikesedésre hajlamos, de semleges kémhatású talajon a jujuba, a gránátalma és a füge a legígéretesebb választás. A szikes talaj legnagyobb kihívása a magas sótartalom és a rossz vízáteresztő képesség, amit ezek a fajok bírnak a legjobban.

Jujuba (kínai datolya): Kiemelkedően jól bírja a szikes, sós talajokat és a szárazságot is.

Gránátalma: Toleráns a magasabb sótartalommal szemben, és jól alkalmazkodik a kötöttebb talajszerkezethez.

Rendkívül szívós, a meszes és enyhén sós talajokon is megél, ha a vízgazdálkodás elfogadható. 

Bár kedveli a mélyrétegű talajt, bizonyos fokig elviseli a kötöttebb viszonyokat, de a pangó vizet nem bírja.

Fekete berkenye: Kevésbé igényes, de a túlzottan szikesedő talajon a terméshozama elmaradhat.

Pekándió: Alapvetően a mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajt szereti, de egyes típusai meglepően jól tűrik a kötöttebb talajt. 

Tűréshatár: A tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt szereti.

Szikesen: A sótartalmat közepesen tűri, de a szikes talaj fizikai szerkezete (tömörödés) már gondot okoz neki. Ha a talaj levegőtlen, a hajtások gyengék lesznek, a bogyók pedig aprók és szárazak.

Kivi: Érzékeny a sótartalomra és a talaj levegőtlenségére; inkább a laza, enyhén savanyú talajt kedveli.

Mélyrétegű, humuszos és enyhén savanyú talajt igényel, a szikesedést és a tömörödést rosszul tűri.

Kedveli a jó vízelvezetést és a tápanyagban gazdag közeget; a szikesedés során fellépő tápanyag-blokkolódás megviselheti. 

Tűréshatár: Kedveli a hűvösebb, párásabb klímát és a középkötött talajt.

Szikesen: Kifejezetten érzékeny a sófelhalmozódásra. Szikesedő talajon gyakran jelentkezik nála levélszél-perzselődés a nátrium-toxicitás miatt. A pangó vizet (ami szikesen gyakori) abszolút nem bírja.

Tűréshatár: Kifejezetten a laza, humuszos, enyhén savanyú talajok növénye.

Szikesen: Teljesen alkalmatlan. A málna rendkívül érzékeny a magas sótartalomra és a mészre. Szikes talajon a levelei sárgulni kezdenek (klorózis), a növény pedig 1-2 éven belül elpusztul. A tömörödött, levegőtlen talajban a gyökerei megfulladnak.

Tipp: Szikesedésre hajlamos területen az ültetőgödör jelentős (kb. 1  köbméter) cseréje jó minőségű kerti földre és tőzegre nagyban növeli a megmaradási esélyeket.

Milyen sövényt ültessünk szikes talajra?

Miért jó: Kiválóan bírja a szárazságot, a meszes, sós talajt és a kötött, agyagos szerkezetet is.

Előnye: Örökzöld, szúrós (tökéletes védősövény), és bogyóival díszít.

Miért jó: Szélsőséges talajviszonyok között is megél, jól tűri a tömörödött földet.

Ha nagyon szikes a terület, a fejlődése lassabb lehet, de szívósan megmarad.

Leylandii ciprus: Nagyon érzékeny a talaj levegőtlenségére és a pangó vízre. Szikes, tömörödött talajon gyakran gombásodik és belülről kopaszodik.

Babérmeggy: A mészre és a sóra levelei sárgulással (klorózis) reagálnak, a kötött talajon gyökérrothadást kaphat.

Korallberkenye: Kifejezetten a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajt kedveli. Szikesen legyengül és elveszíti díszértékét.

Tanács: Ha a kerítés mellett szikes a föld, a tűztövis ültetésekor is érdemes legalább a felső 40-50 cm-es sávban a talajt érett istállótrágyával vagy komposzttal keverni a gyorsabb eredés érdekében.

A szikes talaj tulajdonságai

1. Magas sókoncentráció (Kémiai stressz)

A szikes talaj legfőbb jellemzője a vízben oldható sók (például nátrium-klorid vagy nátrium-karbonát) feldúsulása.

A hatás: Ez ozmotikus stresszt okoz, azaz a növény nehezebben veszi fel a vizet a talajból, még ha az nedves is.

Növényi válasz: A jujuba és a gránátalma azért bajnokok itt, mert fiziológiailag képesek kezelni a sejtszintű sóterhelést. Ezzel szemben a kivi és az indián banán „sómérgezést” kap: a levelek széle megég, a növény pedig elpusztul, mert nem rendelkezik védekező mechanizmussal a sóval szemben.

2. Kedvezőtlen, kötött talajszerkezet (Fizikai gát)

A szikesedés során a talajkolloidok szétesnek, a talaj szerkezete tömörödik, „szalonnássá” válik.

A hatás: Nedvesen ragacsos és levegőtlen, szárazon pedig kőkeményre repedezik.

Növényi válasz: A füge és a gránátalma azért bírja, mert gyökérzetük képes áthatolni a kemény rétegeken és elviselik az időszakos oxigénhiányt. A pekándió és a datolyaszilva csak akkor marad meg itt, ha a talaj mélyebb rétegei lazábbak. Az indián banán gyökere viszont ebben a közegben megfullad (levegőtlenség), és fizikai ellenállásba ütközik a növekedése során.

3. Tápanyag-blokkolódás (Élettani akadály)

Bár a kérdésben semleges talaj szerepel, a szikesedés folyamata gyakran jár együtt a talajoldat egyensúlyának felborulásával, ami gátolja bizonyos elemek felvételét.

A hatás: Még ha van is tápanyag a talajban, a növény nem tudja felvenni (pl. vas- vagy foszforhiány léphet fel).

Növényi válasz: A kanadai fanyarka ezért kockázatos: érzékeny a tápanyag-egyensúlyra, és ilyen közegben sárgulni kezd. A fekete berkenye bár szívós, a terméshozama azért csökken le, mert az energiáját a stresszkezelésre (túlélésre) fordítja a bőséges termés helyett.

4. Kiszámíthatatlan vízgazdálkodás (Pangó víz vs. Szárazság)

A szikes talaj vízáteresztő képessége csapnivaló.

A hatás: Eső után a víz megáll a felszínen (pangó víz), ami gyökérrothadáshoz vezet, nyáron viszont a tömörödöttség miatt a mélyebb rétegekbe nem jut el a nedvesség.

Növényi válasz: A datolyaszilva itt vérzik el leggyakrabban a pangó víz miatt. A jujuba viszont a sivatagi körülményekhez szokott gyökereivel a legdurvább szárazságot is túléli, amit a szikes talaj nyáron produkál.

Mit tehetünk a talaj javítása érdekében?

. Szerves anyagok (A szerkezet javítására)

A kémiai javítás önmagában kevés; a talajnak „életre” és levegőre van szüksége.

Érett istállótrágya: A legjobb választás. Nemcsak tápanyagot ad, hanem a benne lévő szerves savak segítenek a sók semlegesítésében és lazítják a kötött szerkezetet.

Savanyú (litván) tőzeg: Az ültetőgödörbe keverve csökkenti a pH-t és javítja a víztartó képességet a kényesebb növények (pl. datolyaszilva) számára.

Komposzt: Növeli a talaj életközösségét, ami segít a tömörödés ellen.

3. Fizikai javítás (A vízelvezetésért)

Mivel a szikes talaj hajlamos a levegőtlenségre, a drasztikus lazítás elkerülhetetlen.

Folyami homok vagy apró kavics: A kötött, szalonnás talajhoz keverve fizikai úton akadályozza meg az újra-tömörödést.

Hol vannak szikes talajok csongrád megyében és környékén?

 Szeged környéke és Csongrád-Csanád vármegye (Kiemelten)

Szeged közvetlen környezetében a legtipikusabb szikesek a várostól északra és északnyugatra találhatók:

Szegedi Fehér-tó: A tó környéke és a környező legelők klasszikus szikes puszták.

Szatymaz, Zsombó és Forráskút: Ezen települések környékén a homokhátság és a völgyek találkozásánál gyakori a „vakszikes” folt.

Balástya és Kistelek: A kisteleki Müller-szék és környéke híres szikes

tórendszer.

Makó és Apátfalva térsége: A Maros menti öntéstalajok között felbukkanó szikes laposok.

Hódmezővásárhely környéke: Itt találhatóak az ország egyik legnagyobb kiterjedésű, összefüggő szikes legelői (pl. a pusztaföldvári irány).

2. Szomszédos megyék szikes régiói

Bács-Kiskun: A Kiskunság szikes tavai (Kiskunsági Nemzeti Park), Bugac, Kiskunmajsa és a Duna-völgy szikes rétjei (pl. Apaj-puszta térsége).

Békés: A Körös-Maros köze, különösen Szarvas, Mezőtúr és

Dévaványa környéke (pl. Réhelyi-szikesek). Itt a kötött, agyagos szikesek dominálnak.

Jász-Nagykun-Szolnok: A Hortobágy széle, a Nagykunság (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve). Ez az ország „szikes központja”.

Baranya: Ebben a megyében a legkisebb a szikesedés a domborzati viszonyok miatt, de a Dráva-sík bizonyos mélyebb fekvésű pontjain előfordulhatnak sósabb foltok, bár ez nem jellemző.

Kötöttebb öntéstalajokra mit ültethetünk?

A Tisza menti települések Csongrád-Csanád vármegyében szinte végig élvezik az öntésiszap és az agyagos vályog előnyeit (és küzdenek a hátrányaival). Ez a talajtípus a folyó szabályozása előtti évezredes áradások során rakódott le.

A vármegyében az alábbi környékeken találkozhatunk az újszegedihez és szőregihez hasonló, kötöttebb öntéstalajokkal:

1. A Tisza közvetlen vonala (Dél-észak irányban)

A folyó menti települések nagy része ezen a sávon fekszik. Itt a talaj mélyrétegű, tápanyagban gazdag, de hajlamos a tömörödésre:

Algyő: Nagyon hasonló adottságok, mint Újszegeden.

Mindszent és Mártély: Itt is jellemző a vályogos öntéstalaj, bár helyenként homokfoltokkal keveredhet.

Csongrád és Szentes környéke: A Tisza és a Körös találkozásánál különösen mély rétegű, kötött öntésföldek találhatóak, amelyek kiválóak zöldségtermesztésre és gyümölcsfáknak is.

2. A Maros menti szakasz

A Maros hordaléka szintén kiváló minőségű, de gyakran még az újszegedinél is „zsírosabb”, agyagosabb:

Deszk, Klárafalva, Ferencszállás: Itt a szőregi rózsatermesztő vidék folytatódik, a talaj kiváló víztartó, de a gránátalmánál és jujubánál itt is figyelni kell a vízelvezetésre.

Makó és környéke: A híres makói öntéstalaj, ami a hagymatermesztés alapja, szintén ebbe a kategóriába tartozik.

3. A Hódmezővásárhelyi-sík (Dél-Alföldi csernozjom határán)

Bár Hódmezővásárhely nagy része már a jobb minőségű mezőségi talajon fekszik, a város Tisza felőli oldala és a környező tanyavilág mélyebben fekvő részei még mindig az öntéstalaj jellegzetességeit mutatják (kötöttség, magas agyagtartalom).


YouTube
Instagram